Mea culpa, a húsvét ténye némiképp nehezen szivárgott be a hipotalamuszomba, úgyhogy ma este próbáltam meg csokinyulakat vadászni. Minthogy ez eleve mission impossible, jelezném, hogy a készleteim végesek. Ilyeténképpen ha valaki még ebben a nagyvárosban is megpróbálja űzni a húsvéti városjárósrészegenvezetőslocsolkodós játékot, az  jelentkezzen az egy szem csokinyulamért (név és cím a szerkesztőségben). Egyéb esetben is lesz gazdája, természetesen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.